Íme a Shinigami Kykky c. sorozat első része!
Ez a "Kenyér kérdés" címet kapta, amiről megtudhatjuk hogy mért és hogyan alakult a kenyerek sorsa a rasszizmus és az emberek tevékenysége miatt. "Kenyér kérdés", (avagy "Kenyér probléma" is lehetne) ezáltal igen találó címnek bizonyul. Egyfajta bevezetése a sorozatnak, hogy hogyan is ismerte meg Kykky a shinigamiság alapjait, kik voltak az első ellenségei és szövetségesei, és hogy milyen volt kezdetben az élete.
A következő bejegyzésben a Kykkyzmusról fogok írni, mivel ez a blogom alapja, ez a blog maga a Kykkyzmus követője, része. Ezért ez a blog egy Kykkysta blog, amint a címe is árulkodik erről, és én is büszkén vállalom: Kykkysta vagyok!
Ez a blog fanblog, fanblogja a http://kykky-blog.blogspot.hu/ blognak, ami véleményem szerint a valaha készült egyik legjobb blog, a szerzője pedig a Kykkysta vallás főistennője, Kykky!
1.rész: Kenyér kérdés
2013.12.07.
A minap elküldtek a boltba
kenyérért. Gothaoka volt az, mindig is egy troll volt, és valahogy
éreztem hogy át fog verni. Az nem lényeges, hogy a közelemben lévő
boltokban szombat reggel nincs kenyér, így el kellett mászni Paks másik
végére egy kiló kenyérért. Jól elhittem az egész meséjét, volt kenyér
csak elrejtette, egyedül akarta megenni az egészet. Aznap a semmiért
jártam meg a város másik végéig az utat.
Ottani boltban egy nagy polcon sorakoztak a friss, meleg, ropogós kenyerek. Az eladó kérdezte, hogy milyet kérek?
Eladó: Milyet kérsz kislány?
Én: Hát kenyeret.
Eladó: De milyet te idióta? Van fehér, barna és félbarna.
Én: Akkor félbarnát kérnék. (Fő az arany középút, ugye.)
Felszeletelte, becsomagolta, kifizettem.
Csak
a hazafele vezető úton döbbentem rá arra, hogy még a kenyerek között is
létezik a rasszizmus. Miért nem lehet egyszerűen az egyiket búza, a
másikat meg rozskenyérnek nevezni?
Miért volt fölülre rakva a fehér és miért volt alá rakva a barna kenyér?
Ha már az ételnél is ezt csinálja az ember, akkor még is miért csodálkozunk azon, hogy hol tart a világ?
Persze
ezt részletesebben nem kívánom végiggondolni, ugyanis a cigány és egyéb
kérdés igen nehéz és nem lehet rá megfelelő választ adni. Maxi.
keresni. Megoldás is sok van, de igazából csak az agyamat fárasztanám és
a saját időmet rabolnám.
Legyen annyi elég, hogyha legközelebb is
efféle kenyeres helyzetbe kerülök, elgondolkodom rajta, hogy inkább
elviszem az összes kenyeret és megölöm az eladót rasszizmus miatt, meg
mert be mert nekem szólni.
Azért választottam a félbarnát, mert nem szeretem annyira a végleteket. Éljen az egyensúly és a harmónia.
Nem
értem minek gondolkodom ilyen sokáig ezen. Azt hiszem aznap olyan
kedvem volt. Vagy csak kellett valami kifogást keresnem arra miért is
értem olyan lassan haza.... Hümmm....
És a tetejébe még ott a paraszt
kenyér is. Igaz, Magyarországon a paraszt is egy külön faj. Van a
falusi paraszt és a panel paraszt. Egyik se jobb a másiknál. Csak az
egyik disznót tart, a másik meg chiwawát.
Ez az igazság. Bár az is relatív, hogy mit fogadunk el igazságnak. Na, de mielőtt
még jobban belebonyolódtam volna eme filozofikus gondolatmenetbe, inkább gyorsabb tempóra vettem mielőtt még beesteledne.
Akkor
jutott eszembe... Ma még el kell mennem az újabb ügyfelemhez. Tudni
illik én szervkereskedő vagyok, több százezret keresek egy üzlettel,
szóval pénzben sem szűkölködöm. Az egyik legtöbbet kereső
szervkereskedő.
Éppen ezért a törvény elől mindenképpen el kell
rejtenem a nyomokat, mielőtt rám találnának. Hazaérek, nincs itthon
senki. A barátnőim dolgukon, szüleim dolgoznak. Úgy döntöttem hát, hogy
leteszem a kenyeret, és megyek az üzletfelemhez, nehogy megvárassam. Így
is tettem, találkoztam vele. Ezúttal egy Dobos Szescõ nevű férfi volt
akivel kereskedtem, ő a panel paraszt kategóriába tartozott, egy
chiwawával jelent meg. Ezúttal is jó pénzre tettem szert, ám az üzlet
végével egy furcsa dolgot kérdezett, ráadásul az igazi nevem is tudta.
Szescõ:
Áhh, Hamano Himitsu, fedőnevén Kykky. Jó üzletet kötöttünk. Értékes,
minőségi szervek, ezek szerint igaz amit rólad mondanak, tényleg ön
lennél a legnagyobb szervkereskedő, legalábbis a szeptemberi
szervkereskedőkről felállított ranglista alapján. Ámde ha nem haragszik,
kérdeznék valamit. Igaz az, hogy ma reggel ebben, vagyis Paks városában
egy félbarna kenyeret választott mikor a bolti eladó maga elé tárta a
választékot?
Erre elhallgattam. Nem bírtam felfogni, mégis honnan
tudhatja? Kutat utánam? Mi a fene folyik itt? Pár percig csak álltam...
Vagy talán csak másodpercek voltak, és perceknek tűntek ezek? Ki
tudja... Egy biztos, egy idő után megszólalt.
Szescõ: Szóval igen. Elvezetne ehhez a kenyérhez?
Én:
Ki maga és honnan tudja mindezt? Minek kéne elvezetnem a kenyérhez? Még
soha nem hallottam a Dobos Szescõ névről... Bár ahogy megtapasztaltam
az üzlet során, egyáltalán nem amatőr. Jól titkolja a kilétét, még a
szervkereskedelem űzői előtt is.
Szescõ: Áhh, szóval ellenkezel... A
kinézeted alapján alig lehetsz 15 éves. Te jó Isten! Ilyen elkezdeni a
szakmát? Nos de nem baj, legalább nem lesz veled gondom ha esetleg
ellenkeznél figyelmeztetésem ellenére. Vezess el a félbarna kenyérhez,
most!
Én: És mégis mért tenném?
Szescő a szavaimra elővett egy
pisztolyt és felém szegezte, majd a másik kezével elővett egy rendőr
jelvényt és felmutatta. A háttérben szirénák hangjai hallatszottak,
alighanem a szomszédos utcánál lehettek már.
Szescő: Eleget
hallottam és adtam elő a szerepemet. Majd a büntetésed idejének
csökkentéséért nyilatkozni fogsz. Minimum az egész életedre börtönbe
kerülsz, ha ezt a kihallgatáson sem tennéd meg. Rohadj meg te mocskos
bűnöző!
Hirtelen semmit sem tudtam szólni. Nem bírtam
megmozdulni, még egy szemrebbenést sem sikerült kihoznom magamból, a
testem teljesen lefagyott, úgy gondoltam innen nincs visszaút, egy rossz
mozdulat és rám lő. Ennyi lenne a pályafutásom? 2 éve hogy elkezdtem,
még 13 évesen. 2 év, ennyi volt? A legprofibb szervkereskedőként
bevégzem 2 év alatt? Ez nem lehet igaz, ez lehetetlen... Nem
tévedhettem... Mindent úgy csináltam ahogy a legprofibbak tennék.
Ráadásul ezt a Szescőt is én választottam ki... Nem tűnt gyanúsnak a
róla felállított profil, egy profi szervkereskedőre utalt. Mégis
elkaptak? Egész életemet a börtönben fogom leülni, már 15 éves koromtól
kezdve? Ha a félbarna kenyérről beszélek, akkor lehet hogy megrövidítem a
börtönben töltött időmet pár évvel, de a barátnőim és a családom is
veszélybe kerülnek, ugyanis fennállhat az a gyanú hogy mindvégig tudtak
arról, hogy én mit teszek, legalábbis a szüleim, elvégre a saját
kislányuk vagyok.
Amíg képzelegtem sorsomról, hogy mi várhat rám a
jövőben, egy eddig ismeretlen alak közeledett, fekete kimonóba öltözve.
Szescő nem vette észre, még akkor se mikor már egyenesen felé ment. Így
utólag kiderült hogy azért, mert egy lélek volt, legalábbis ahhoz
hasonló: Egy shinigami. A shinigamik a lelkek őrzői, védelmezői, az
egyensúly megteremtői, és akik halál esetén átsegítik a lelket a
túlvilágra ha valamely okból nem jutna el oda. Így már érthető hogy mért
csak én láttam őt. A shinigami odaérve csak épphogy megérintette az
ujjával Szescőt, annak lelke szó szerint kiesett a testből. A test a
földre hullott a sokáig tartott pisztollyal együtt. Az ekkor elhangzott
beszélgetésükből már megtudtam a nevét is, a shinigaminak.
Infear:
Sajnálom hogy megzavarom a beszélgetést, Szescő, de ez a kölyök értékes
példány, nem hagyhatom hogy csak úgy elzárd a világ elől, a shinigamik
elől. Tudom jól, hogy hibázott mikor nem akarta eléd tárni a félbarna
kenyeret, de nyilván nem tudhatja, milyen veszélyes az, amit
megvásárolt. Nézd el neki, jelenleg még csak egyszerű emberi tudással
rendelkezik.
Szescő: De hát szervkereskedő! Nem hagyhatom csak úgy annyiban...
Infear:
Te is tudod, a törvény kötelez, főleg a shinigamik által rátok, vagyis a
rendőrségre kiszabott törvények. Csak akkor tartóztathatod le ha
semmiképp sem sikerül megtalálnod a keresett kenyeret. Attól még hogy
tagad, az a te hibád. Vannak jobb módszerek arra hogy megtaláld a
kenyeret, ehelyett te egyből rátértél a lényegre, hogy a kenyeret
akarod. A karrierednek ezennel vége, intézkedni fogok az ügyedben, hogy
kirúgjanak.
Szescő: Ezt nem teheted Infear! Tudom, túl gyors voltam, de akkor is! Ez csak egy bűnöző!
Infear:
Mint a lelkek védelmezője, mivel a rendőrséggel kötött szerződésben ti
is azokká váltatok, nem tehetsz ilyet. Csak a legvégső esetben
fenyegetőzhetsz azzal, hogy megölöd. Szerződést szegtél, így nem vagy
tagja sem a rendőrségnek, sem a szerződésnek.
Láttam Szescő
tekintetén hogy úgy vélte, mindenét elveszített. A több év alatt
kiépített magas rangját, a barátait, a munkáját, ismertségét,
becsületét, tiszteletét mindezt egy szerződés miatt. Nem akart hinni a
szemének. Még szólni akart egy utolsó mondatot, de a shinigami komoly,
dühös és egyben csalódott nézése már nem engedte ezt meg. A rendőrautók
már egyenesen felénk tartottak. A shinigami hozzám szólt:
Infear: Szóval... Ha már így alakult, nem mutatnád meg végül a félbarna kenyér helyét?
Én:
Nem értem, mért annyira fontos ez a félbarna kenyér? Enni akartok, csak
nincs pénzetek rá? Adok pénzt, csak könyörgöm, ne tőlem lopjátok a
kenyeret!
Infear: Később elmagyarázom ha akarod, de lényegében a
kenyérevés miatt látsz engem. Aki sok kenyeret eszik, az előbb utóbb
elegendő lélekenergiával fog rendelkezni ahhoz hogy lássa a lelkeket. De
ehhez nagyon sok kenyér kell, ugyanis csak egy töredéke marad meg a
testedben a kenyér lélekenergiájának, a többi átalakul szokványos
energiává, felhasználódik az életfolyamataidhoz.
Én: Lélekenergia?
Infear:
Avagy Reiryoku, egy erő mely a lelki érzékenységedhez és az
akaraterődhöz igazodik, ezt alkalmazzák a szellemi lények így például a
shinigamik is hogy képességeket használjanak.
Én: Képességeket?
Infear:
Mára elég ennyi, ugyanis a kenyerek magas szintű szellemi lények, azok
közül is a kenyerek fajtájába tartoznak, akik nem ismernek kegyelmet.
Megragadják az alkalmat és megölik a megvásárlójukat alvás, vagy éppen
otthoni egyedüllét közben, de előfordulhat számtalan más eset is.
Naponta több ezer olyan gyilkosság történik mely a kenyerek számlájára
írható. Ezek a lények képesek élettelenből élővé alakulni és vissza,
miután élővé váltak láthatatlanok az elegendő lélekenergiával nem
rendelkezők számára, így könnyedén meggyilkolhatnak embereket. A
félbarna kenyerek a legerősebbek a kenyerek közül. A kenyerek általában
1-es vagy 2-es szintűek az Emberek Világában, de vannak ennél erősebb
szintűek is akik 3-as vagy 4-es szintűek. Ezek sorozatgyilkosok és
miután belekezdenek a gyilkolásba nem változnak vissza élettelené hanem
továbbfolytatják azt. Sietnünk kell, nehogy megtegye ugyanezt az, amit
te vettél, ugyanis az egy 3-as szintű kenyér.
Én: És mi okuk van erre az egészre?
Infear:
Ez elég egyszerű. Régen csak egyfajta kenyér volt, a kenyér. Ez
élettelen táplálék volt, mígnem az emberek kísérletezései miatt hogy
létrehozzanak egy táplálóbb, finomabb kenyeret, megszületett a három
főfajtája: A fehér, a barna és a félbarna kenyér, amik később további
fajtákra oszlottak el, de erről majd később. Ezek a kenyerek már élővé
tudtak változni és vissza is, bár nem nagyon használták, örültek hogy az
emberiség hasznára tudnak lenni. Ámde az emberek rasszizmust
gyakoroltak rájuk, például a fehér kenyeret előnyben részesítették a
félbarnával vagy a barnával szemben, és ezt a kenyerek nem igazán tűrték
el egy ideig, majd végül teljesen ellene lettek, elkezdtek
gyilkolászni, azóta is megteszik.
Én: Szóval a rasszizmus tehet mindenről... Én mindvégig tudtam! Nem tárgyalhatnánk valahogy a kenyerekkel? Vagy az emberekkel?
Infear:
Az embereket nem kényszeríthetjük hogy hagyják abba a rasszizmust, a
kenyérsztorit meg nem hinnék el, ha pedig bizonyítanánk nekik hogy
valóban élnek a kenyerek és meg akarják ölni őket, akkor zavargás törne
ki az emberek között ugyanis felvetődne a kérdés, hogy az állam
kísérletezései miatt több ilyen lény is elszabadulhatott amiről
hallgattak egész idáig, mert túl veszélyesek. Na meg a veszélye annak
hogy a kenyerük megölheti őket... A kenyért ki akarnák irtani a
közéletből, ami pedig a legalapvetőbb táplálék. A kenyerek az évek során
teljesen megutálták a rasszizmust, már próbáltunk velük tárgyalni,
eredménytelenül. Embereinket lemészárolták, válaszul. A kenyerek az
emberiséget a rasszizmus alkotóiként azonosítják, mivel tőlük származik
eleve a rasszizmus, és még ha értelmesen próbálunk velük kommunikálni
akkor sem érthetünk szót velük, nem hallgatnak ránk a múlt miatt. A múlt
miatt, mely alatt számtalanszor megtapasztalták a rasszizmus ártó
hatását.
Én: Többé nem fogják. Ezennel esküt teszek. Amíg élek
harcolni fogok, harcolni azért hogy felszabadítsam az összes kenyeret,
hogy újra rasszizmusmentes életet élhessenek, hogy újra egyenlőként
kezeljék őket, hogy újra arra használhassák őket amire eredetileg is,
hogy megmentsek sok ezer emberi életet a kenyerek lázadó tevékenysége
elől, és hogy megmentsek sok ezer kenyér életet az emberek rasszista
tevékenysége elől. Legvégső célomként azt tűzöm ki magam elé, hogy újra
élettelenek lehessenek, ne kelljen többé az élet fájdalmas mivoltát
megtapasztalniuk.
Infear: Meg akarod menteni a kenyereket? De hiszen
ők az ellenségeink, kislány... (Erre infear jókedvűen nevetett, mint aki
nem vette komolyan, sem figyelembe egyetlen szavamat sem)
Én: Ha így
gondolkodsz azok is maradnak. És pont emiatt is lettek azok. Fő a
pozitív gondolkodás, van még esély arra hogy újra az emberek hű
szövetségesei legyenek gazdag energiaforrásként. De ehhez tenni is kell,
és ezt meg is teszem, még akkor is, ha senki nem látja a reményt maga
előtt, a reményt arra hogy egy nap újra olyanok lesznek a kenyerek mint
egykor, a reményt arra hogy újra nyugodt életük lehet mind a kenyereknek
mind az embereknek, ha senki nem lesz szövetségesem a harcomban.
Erre
Infear megfordult és ahogy emlékszem pont arrafelé ment amerre én
lakom, a következő elhangzott beszédében pedig már kiderült hogy ezt
honnan tudta. Már kiáltani akartam neki, hogy mért hagyja csak így
ennyiben, mert így sohasem lehet vége a folyamatos harcoknak, de ő
visszanézett és megelőzött:
Infear: Felnőttél. Nem csalódtam
benned... Az egész városban, sőt, talán az egész országban neked van a
legnagyobb lélekenergiád. Ezt én is észleltem, így már évek óta
foglalkozom veled, megfigyellek. Igazából megértem teljesen a
hozzáállásod a kenyér kérdéshez, csak teszteltelek valóban így
gondolod-e, megtudod-e indokolni ezt. Viszont most sietnünk kell, lassan
este van és a kenyerek igen aktívak estefelé.
Az utolsó mondat
után elindultunk, még elgondolkodtam azon amit mondott, de különösképp
nem tudtam zavartalanul, mert a barátnőim sorsa jelenleg fontosabb volt.
Azok alapján amit megtudtam, nagy veszélyben lehetett az életük, szóval
eléggé sietnünk kellett. Infear ekkor megfogta a kezem, azt hittem hogy
csak biztatni akar hogy ne aggódjak ennyire, de valószínűleg csak azért
hogy előbb odaérjünk, ugyanis abban a pillanatban felugrott a magasba
velem együtt. Hirtelen Paks felett voltunk, láttam a rendőrautókat
(melyek azért nem értek el hozzánk mert valószínűleg miután meglátták
Infeart gondolták hogy inkább nem avatkoznak bele, majd Infear rendezi
az ügyet) amik miután a levegőben voltunk elindultak Szescő teste felé,
és láttam a házamat, amihez (miután Infear is észrevette) elképesztő
sebességre kapcsolván eljutottunk. Akkor még nem egészen értettem a
dolgokat azzal kapcsolatban, hogy tudott olyan magasra ugrani, és azt a
sebességet sem voltam képes felfogni, de már akkor is sejtettem hogy
valamiféle shinigami képességek lehetnek ezek.
Mikor ott voltunk a ház előtt az ajtóhoz akartam futni, de Infear elém állt.
Infear:
Ez a hely veszélyes. Az érzéseid nem befolyásolhatják a küldetésedet
semmiképpen sem. Tudom hogy a barátaidról van szó, de akkor sem
harcolhatsz egyedül a kenyér ellen, te még nem tudod elképzelni hogy
ezek a lények milyen erősek lehetnek egy egyszerű emberrel szemben.
Ezután
előrement, majd kinyitotta az ajtót, és jelet adott arra hogy kövessem
őt. Miután odaértem, megérintett és hirtelen - csakúgy mint Szescő -
kiestem a testemből. Felsegített, majd a kezembe adott egy kardot, és
így szólt:
Infear: Ez a kard egy lélekölő kard. Segítségével
védekezhetsz, vagy támadhatsz. Át kell vizsgálnunk a házat. Ha
megtalálod a kenyeret és rád támadna védekezz a karddal, próbáld meg őt
távol tartani magadtól és kiálts nekem. Vagyis a feladatot az, hogy
átvizsgáld a házat, és értesíts róla ha találnál valamit.
Bólintottam,
majd felkapcsoltuk a lámpákat és elkezdtünk vizsgálódni. Amint ezt
csináltam, egyre inkább kezdett megerősödni a félelmem, hogy talán itt
hever a holttestük valahol és azért van ilyen különös csend... Vagy
talán haza se jöttek? - Próbáltam nyugtatni magamat. Az alsó szinttel
végeztünk, jöhetett a felső szint. Odaérve a lépcsőhöz találkoztam
Infearral.
Infear: Nos, találtál valamit?
Én: Semmi... Te?
Infear: Szintén. Folytassuk fentebb.
Miután
felmentünk, én a szobám felé mentem, már be akartam lépni mikor az
ajtón megpillantottam egy papírt. Az állt rajta hogy ma este
meglátogatják Yume Gabimotot, az egyik régi ismerősünket. Nagy kő esett
le a szívemről, mindvégig azt gondoltam hogy már halottak. Mellesleg
azért is mentek részben, mert segítséget akart kérni Gabimototól a Dead
Master jelmezem beszerzésében hogy még az ehavi conra meglegyen. A
levelet szépen magamhoz vettem.
Nos, ezután ezt az emeletet is átvizsgáltuk, de nem találtunk semmit. Lementem az alsóbb szintre és már ott várt Infear.
Infear: Semmit sem találtam... Furcsa.
Én: Én viszont igen, egy levelet.
Ekkor felmutattam neki a talált levelet, és elolvasta.
Infear: Szóval biztonságban vannak. Viszont... Gothaoka elvihette magával a kenyeret.
Én: Mért tenne ilyet?
Infear:
Amint tudod, megfigyeltelek. Igazából volt kenyér mikor elküldött téged
érte, csak átvert hogy megehesse. Számtalanszor csinált már ilyet,
igazából a gyakran alkalmazott trollkodási módszereinek egyike.
Valószínűleg elvitte magával a kenyeret, hogy amire hazaérsz ne ehess
semmit se és mehess megint kenyérért. Útközben sok az ember, nem igazán
válhatott élővé a félbarna kenyér, de Gabimoto lakhelyéhez érve már
annál inkább. Sietnünk kell, talán még nem késő. Hol lakik ez a
Gabimoto?
Infear szavaira megint elkezdett gyorsan ütni a szívem, félelemmel lett tele.
Én: Itt, Paks városában, pár utcával arrébb! Sietnünk kell, nem pazarolhatunk el több időt!
Erre
kirohantam a házból, Infear lekapcsolta a lámpákat majd egészen
nyugodtan sétált ki onnan. Majd' meghaltam az idegességtől, vesztegeti
az időnket? Talán neki nem fontosak? A lelkek védelmezőjének mondja
magát... Miközben ezen gondolkodtam mellém állt, a vállamra tette a
kezét, és így szólt:
Infear: Ne feledd. Ne az érzelmeid vezéreljék cselekedeteid. Ezt muszáj lesz megtanulnod különben hamar veszíthetsz.
Igaza volt. Még ha a barátaim élete is függ tőlem, nyugodtnak kell maradnom.
Én: Rendben... Menjünk és intézzük el. Mutatom az utat.
Infear:
Végre megértetted. Jelenleg a nagy lélekenergiád miatt tudnál nagyot
ugrani, nagy sebességgel mozogni. Próbáld ki, nyugodtan.
Hamar
megértettem hogy szellemi lényként test nélkül és ennyi lélekenergiával
akár egy shinigami szintjén is lehetek. Felugrottam, Infear követett,
majd a levegőben szétnéztem.
Én: Tudok repülni?
Infear: Persze, egy sima ugrással nem maradnál fent olyan sok ideig a levegőben.
Én: Ez egyszerűen... Egyszerűen... Hihetetlen!
Nem
tudtam megszólalni abban a percben, az utolsó szavam után. Repülök!
Hirtelen bárhová el tudtam volna repülni szívesen, de a nagy
meglepődöttség, izgalom közben eszembe jutott az eredeti célom, amiről
nem szabadna megfeledkezni. El kell jutnom Gabimotoékhoz.
Rámutattam
Gabimotoék házára aminél az ablakokon fény szűrődött ki, egy pillanat
alatt odaértünk, a ház előtt pedig már látni lehetett a bent lévő
emberek mozgó árnyképét.
Innentől egészen biztos voltam benne hogy
élnek. Infear kinyitotta az ajtót, én a háta mögött leselkedtem, szörnyű
látvány tárult elém abban a pillanatban... Flogeki, Chiai és Gabimoto
megkötözve ültek a széken, az egész testüket vér borította. Még éltek,
mozgásukat pedig azért láthattuk mert mindvégig próbáltak kiszabadulni.
Infear: Szerencsére nem olyan erősen támadt rájuk...
Mondta Infear, majd azonnal az eloldozásukba kezdett.
Én: Pedig eléggé veszélyes állapotban vannak ahhoz képest...
Infear:
Igen, mint mondtam egy egyszerű emberre a félbarna kenyér támadása akár
halálos is lehet, ha nem teljes erőből támad akkor még túlélheti...
Viszont most menj vissza a testedért, jelenleg láthatatlanok vagyunk
mindketten, és a mentőket is muszáj lesz hívnunk. Mellesleg elrabolta
Gothaokát, ezt írja ez a levél is amit az asztalon hagyott a kenyér...
Én: Gothaokát... Elvitte... Elvitte Gothaokát?
Teljesen elkeseredtem... Most már valóban veszélyben van a barátaim élete... Ezt nem hagyhatom büntetlenül!
Ezután
csak bólintottam egyet, majd meg is indultam vissza a házunk felé.
Amint odaértem, arra lettem figyelmes hogy nagy világosság van az egész
házban, mikor korábban lekapcsoltuk a világítást. Nagyon nem tetszett ez
nekem, de jellemzően az érzelmeimet követtem és nem szóltam Infearnak.
Ez volt a legnagyobb hiba. Sejtettem hogy ott lesz bent a kenyér, de meg
akartam menteni Gothaokát mindenáron... Bementem, nem volt semmi
különös, mintha csak pár másodperce hagytam volna ott a házat. Az alsóbb
szintet átvizsgáltam, de semmit nem találtam. Épp fel akartam menni
mikor a lenti ajtó becsapódott. Magától ilyet nem csinálhat, és hát
éppen szélcsend van, szóval az időjárásnak sincs köze hozzá.
Visszamentem, de az ajtó nem nyílt. Bezáródott. Pontosabban... Bezárták!
Meg
kellett őriznem a nyugodtságom... Még mindig nálam volt a lélekölő kard
amit Gothaoka adott. Újra felmentem, és Gothaoka szobájához mentem...
Kinyitottam az ajtót, és ott feküdt az ablak előtt Gothaoka, szintén
vérben ázva mint a megtalált barátaim. Berohantam a szobába és letettem a
kardot mellé, majd megnéztem hogy él-e még, mivel úgy tűnt halott. Élt,
nagy szerencsémre... Kinyitotta a szemét és próbált valamit mondani,
amiből elsőre nem sokat értettem...
Gothaoka: M..g..t..d..
Ekkor a kezét fel akarta emelni, de én azonnal rászóltam.
Én: Gothaoka, ne mozogj! Most már itt vagyok, nem kell félned!
Gothaoka: Mö...gö.....Mögötted!... Mögötted van!
Most
már tiszta hangon mondva, megerőltetve magát azért hogy észrevegyem,
kimondta hogy mögöttem van a kenyér... Rémisztő és keserves arccal
tekintett a rám közeledő veszély felé, én pedig nagy bátorságot
összegyűjtve felálltam, majd megfordultam.
Elém tárult hát a látvány,
annak a szörnyetegnek a látványa, amely a barátaim vérét ontotta, csak
azért, hogy önként jöjjek el hozzá. Egy kb. 2 méteres emberszerű
(lábakkal és kezekkel is rendelkezett, még ujjakkal is) félbarna kenyér
volt eme szörnyeteg. Ez laza mozdulattal felvettem a lerakott lélekölő
kardot majd nagy sebességgel nekirontottam ennek a szörnyetegnek, aki
mikor a közelébe értem egyszerűen megfogta a kardomat és kirántotta a
kezemből, majd arrébb dobta. Menekülni akartam az ablak felé, de már túl
késő volt: Egy pillanat alatt lefogott és mozdulatlanná tett.
3-as szintű félbarna kenyér: Végre találkozunk, vásárlóm! (gonoszan elneveti magát)
Én: Te nyomorult! Hogy tehetted ezt a barátaimmal?! Ezért megöllek!
3-as szintű félbarna kenyér: Te? Engem? Te csak egy kislány vagy... (most még jobban elneveti magát)
Én:
Tudod... Én teljes mértékben megértem a szenvedéseiteket,
fájdalmaitokat, nektek kenyereknek... Tudom, hogy azért vagytok ilyen
emberek által kegyetlennek megnevezett gyilkosok mert számtalanszor
rasszizmust kell átélnetek... De szerintem nincs jogotok ezt az
emberekkel művelni! Ti, akik számtalanszor áldozatai voltatok az emberek
bűneinek, mért teszitek ugyanezt? Ha visszaadjátok nekünk, azzal csak
ugyanolyan bűnösök lesztek mint mi! Hát nem értitek?! Inkább
tárgyalásokat kellene kezdeni az emberekkel, hogy abbahagyjátok a
gyilkolászást, cserébe ők is a rasszizmust!
3-as szintű félbarna
kenyér: A férgekkel nem lehet tárgyalni! Ki kell irtani őket! Mi,
kenyerek, létrehozunk egy olyan világot amiben csak kenyerek fognak
élni, és az ember színét sem lehet majd megtalálni, azt se hogy valaha
létezett-e egyáltalán! Férgek vagytok és nincs jogotok élni ezen a
bolygón, és ezt a bolygó és annak természete is így gondolja! Mi csak
gyorsabban véghez visszük ami amúgy is bekövetkezne, az emberiség
pusztulása... Fel kell fognotok hogy nélkületek csak jobb lehet a világ!
Olyan szűk látókörű faj vagytok, hogy azt sem veszitek észre hogy mi
ezt az egészet már nem is a rasszizmus miatt csináljuk, hanem egyszerűen
rájöttünk a Föld bolygó többi élőlényeivel együtt hogy ti mindannyiunk
ellenségei vagytok! A shinigaminak pedig üzenem, hogy hamarosan minden
ember csatlakozik hozzájuk a Lelkek Világába, köztük te is, pár
másodperc múlva, úgyhogy nem lesz több munkájuk... Nos, ég veled,
kölyök!
Az utolsó mondat elhangzásával, úgy vettem észre lankad a
figyelme, így az egyik kezemet sikerült kiszabadítanom, már éppen meg
akartam támadni mikor kinyitotta a száját és elharapta... A fájdalmat
amit akkor éreztem talán az egész város, de minimum fél Paks
megészlelte, ugyanis elkiáltottam magam. Fájdalmamban még a könnyeim is
kicsordultak... A következő pillanatokban már csak homályosan láttam azt
ami következett, az ablak felől egy nagy fényesség közeledtét, amit már
utólag megtudtam hogy Infear kardja okozott. Az ablakot egy pillanat
alatt betörte (hogy gyorsabban bejusson), majd lecsapott a félbarna
kenyérre, aki azonnal belehalt ebbe. Pár perc múlva a testemben ébredtem
fel az ágyamon, ahol Infear elmesélt mindent, hogy a barátaim kórházba
kerültek de nekem szerencsére csak a lelkem sérült meg, ami hamar
regenerálódott így nem jutottam erre a sorsra. Elmesélte hogy mi történt
miután eszméletemet vesztettem (az utolsó látvány az Infear közeledése
volt számomra) és azt is hogy megnyugodhatok, a barátaim túl vannak az
életveszélyen, a debreceni con idejére már hazajöhetnek. Mindez után
Infear kiment a szobámból, pár perc múlva pedig szembesültem vele hogy
csak úgy magamra hagyott, elment... Bár ez nem volt olyan rossz...
Reméltem, hogy a továbbiakban folytathatom békés, illegális,
szervkereskedő és grafikus életemet, bár a megnyugvás még korai volt.
Hamarosan megint találkoznom kellett Infearral, bár ez már egy másik
történet.
Egy unatkozó shinigami fanblog
2013. december 24., kedd
2013. december 22., vasárnap
Shinigami Kykky
Új sorozat veszi kezdetét, ez pedig a Shinigami Kykky, melynek tartalma egy Hamano Himitsu nevű 15 éves lány erős Shinigamivá válásáról fog szólni.
Első része ennek a
Kenyér kérdés:
Shinigami Kykky
Előtörténet:
Adva van egy random 15 éves, átlagosnak azért mégsem mondható lány, Hamano Himitsu becenevén csak Kykky, aki nem csak vállig érő, dús, göndör barna hajával kelt feltűnést Paks magyar városka utcáin. Például halálra veri a huligánokat, mikor azok feldöntenek egy halott medve emlékére kitett virágot. Ezt eddig más is megtehetné. Csakhogy ő utána szépen fel is boncolja a hullákat az élvezet kedvéért majd eladja a szerveiket nem kevés pénzért. Himitsu ezenkívül még látja a szellemeket.
Még kislány volt, mikor a saját medvéje meghalt, ugyanis szokás nála hogy medvét tart háziállatként, nagyjából ezzel egyidőben kezdte látni a szellemeket (akiknek lánc lóg a mellkasa közepéből). Három barátnőjével (Hina Flogeki, Nami Gothaoka, Kaede Chiai) lakik együtt, az egész társaság nyitott a >szellemi< dolgokra. Egyébként normális lány, suliba jár, barátai is vannak, rajztehetsége is igen kiemelkedő.
A nem mindenki számára látható létsíkon azonban a szellemeknél veszélyesebb, gonosz szörnyek, kenyerek is vannak, akik a szellemeket és az embereket elfogyasztják Ezek képesek élőből élettelenné, élettelenből élővé válni, így az emberiség nem sejt semmit a kenyérről, mely csak arra vár hogy legyilkolhassa vásárlóját. Őket is látja Himitsu.
És nem csak őket, hanem azokat is, akik a szellemeket védik a kenyerek támadásaitól és átsegítik őket a Soul Societybe (Lélek Közösség, Lelkek Világa). Ezek az alakok a Shinigamik (azaz Halálistenek).
Első része ennek a
Kenyér kérdés:
Shinigami Kykky
Előtörténet:
Adva van egy random 15 éves, átlagosnak azért mégsem mondható lány, Hamano Himitsu becenevén csak Kykky, aki nem csak vállig érő, dús, göndör barna hajával kelt feltűnést Paks magyar városka utcáin. Például halálra veri a huligánokat, mikor azok feldöntenek egy halott medve emlékére kitett virágot. Ezt eddig más is megtehetné. Csakhogy ő utána szépen fel is boncolja a hullákat az élvezet kedvéért majd eladja a szerveiket nem kevés pénzért. Himitsu ezenkívül még látja a szellemeket.
Még kislány volt, mikor a saját medvéje meghalt, ugyanis szokás nála hogy medvét tart háziállatként, nagyjából ezzel egyidőben kezdte látni a szellemeket (akiknek lánc lóg a mellkasa közepéből). Három barátnőjével (Hina Flogeki, Nami Gothaoka, Kaede Chiai) lakik együtt, az egész társaság nyitott a >szellemi< dolgokra. Egyébként normális lány, suliba jár, barátai is vannak, rajztehetsége is igen kiemelkedő.
A nem mindenki számára látható létsíkon azonban a szellemeknél veszélyesebb, gonosz szörnyek, kenyerek is vannak, akik a szellemeket és az embereket elfogyasztják Ezek képesek élőből élettelenné, élettelenből élővé válni, így az emberiség nem sejt semmit a kenyérről, mely csak arra vár hogy legyilkolhassa vásárlóját. Őket is látja Himitsu.
És nem csak őket, hanem azokat is, akik a szellemeket védik a kenyerek támadásaitól és átsegítik őket a Soul Societybe (Lélek Közösség, Lelkek Világa). Ezek az alakok a Shinigamik (azaz Halálistenek).
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)