2013. december 24., kedd

Íme a Shinigami Kykky c. sorozat első része!
Ez a "Kenyér kérdés" címet kapta, amiről megtudhatjuk hogy mért és hogyan alakult a kenyerek sorsa a rasszizmus és az emberek tevékenysége miatt. "Kenyér kérdés", (avagy "Kenyér probléma" is lehetne) ezáltal igen találó címnek bizonyul. Egyfajta bevezetése a sorozatnak, hogy hogyan is ismerte meg Kykky a shinigamiság alapjait, kik voltak az első ellenségei és szövetségesei, és hogy milyen volt kezdetben az élete.
A következő bejegyzésben a Kykkyzmusról fogok írni, mivel ez a blogom alapja, ez a blog maga a Kykkyzmus követője, része. Ezért ez a blog egy Kykkysta blog, amint a címe is árulkodik erről, és én is büszkén vállalom: Kykkysta vagyok!
Ez a blog fanblog, fanblogja a http://kykky-blog.blogspot.hu/ blognak, ami véleményem szerint a valaha készült egyik legjobb blog, a szerzője pedig a Kykkysta vallás főistennője, Kykky!

1.rész: Kenyér kérdés
2013.12.07.

A minap elküldtek a boltba kenyérért. Gothaoka volt az, mindig is egy troll volt, és valahogy éreztem hogy át fog verni. Az nem lényeges, hogy a közelemben lévő boltokban szombat reggel nincs kenyér, így el kellett mászni Paks másik végére egy kiló kenyérért. Jól elhittem az egész meséjét, volt kenyér csak elrejtette, egyedül akarta megenni az egészet. Aznap a semmiért jártam meg a város másik végéig az utat.
Ottani boltban egy nagy polcon sorakoztak a friss, meleg, ropogós kenyerek. Az eladó kérdezte, hogy milyet kérek?

Eladó: Milyet kérsz kislány?
Én: Hát kenyeret.
Eladó: De milyet te idióta? Van fehér, barna és félbarna.
Én: Akkor félbarnát kérnék. (Fő az arany középút, ugye.)

Felszeletelte, becsomagolta, kifizettem.
Csak a hazafele vezető úton döbbentem rá arra, hogy még a kenyerek között is létezik a rasszizmus. Miért nem lehet egyszerűen az egyiket búza, a másikat  meg rozskenyérnek nevezni?
Miért volt fölülre rakva a fehér és miért volt alá rakva a barna kenyér?
Ha már az ételnél is ezt csinálja az ember, akkor még is miért csodálkozunk azon, hogy hol tart a világ?
Persze ezt részletesebben nem kívánom végiggondolni, ugyanis a cigány és egyéb kérdés igen nehéz és nem lehet rá megfelelő választ adni. Maxi. keresni. Megoldás is sok van, de igazából csak az agyamat fárasztanám és a saját időmet rabolnám.
Legyen annyi elég, hogyha legközelebb is efféle kenyeres helyzetbe kerülök, elgondolkodom rajta, hogy inkább elviszem az összes kenyeret és megölöm az eladót rasszizmus miatt, meg mert be mert nekem szólni.
Azért választottam a félbarnát, mert nem szeretem annyira a végleteket. Éljen az egyensúly és a harmónia.
Nem értem minek gondolkodom ilyen sokáig ezen. Azt hiszem aznap olyan kedvem volt. Vagy csak kellett valami kifogást keresnem arra miért is értem olyan lassan haza.... Hümmm....
És a tetejébe még ott a paraszt kenyér is. Igaz, Magyarországon a paraszt is egy külön faj. Van a falusi paraszt és a panel paraszt. Egyik se jobb a másiknál. Csak az egyik disznót tart, a másik meg chiwawát.
Ez az igazság. Bár az is relatív, hogy mit fogadunk el igazságnak. Na, de mielőtt
még jobban belebonyolódtam volna eme filozofikus gondolatmenetbe, inkább gyorsabb tempóra vettem mielőtt még beesteledne.
Akkor jutott eszembe... Ma még el kell mennem az újabb ügyfelemhez. Tudni illik én szervkereskedő vagyok, több százezret keresek egy üzlettel, szóval pénzben sem szűkölködöm. Az egyik legtöbbet kereső szervkereskedő.
Éppen ezért a törvény elől mindenképpen el kell rejtenem a nyomokat, mielőtt rám találnának. Hazaérek, nincs itthon senki. A barátnőim dolgukon, szüleim dolgoznak. Úgy döntöttem hát, hogy leteszem a kenyeret, és megyek az üzletfelemhez, nehogy megvárassam. Így is tettem, találkoztam vele. Ezúttal egy Dobos Szescõ nevű férfi volt akivel kereskedtem, ő a panel paraszt kategóriába tartozott, egy chiwawával jelent meg. Ezúttal is jó pénzre tettem szert, ám az üzlet végével egy furcsa dolgot kérdezett, ráadásul az igazi nevem is tudta.

Szescõ: Áhh, Hamano Himitsu, fedőnevén Kykky. Jó üzletet kötöttünk. Értékes, minőségi szervek, ezek szerint igaz amit rólad mondanak, tényleg ön lennél a legnagyobb szervkereskedő, legalábbis a szeptemberi szervkereskedőkről felállított ranglista alapján. Ámde ha nem haragszik, kérdeznék valamit. Igaz az, hogy ma reggel ebben, vagyis Paks városában egy félbarna kenyeret választott mikor a bolti eladó maga elé tárta a választékot?

Erre elhallgattam. Nem bírtam felfogni, mégis honnan tudhatja? Kutat utánam? Mi a fene folyik itt? Pár percig csak álltam... Vagy talán csak másodpercek voltak, és perceknek tűntek ezek? Ki tudja... Egy biztos, egy idő után megszólalt.

Szescõ: Szóval igen. Elvezetne ehhez a kenyérhez?
Én: Ki maga és honnan tudja mindezt? Minek kéne elvezetnem a kenyérhez? Még soha nem hallottam a Dobos Szescõ névről... Bár ahogy megtapasztaltam az üzlet során, egyáltalán nem amatőr. Jól titkolja a kilétét, még a szervkereskedelem űzői előtt is.
Szescõ: Áhh, szóval ellenkezel... A kinézeted alapján alig lehetsz 15 éves. Te jó Isten! Ilyen elkezdeni a szakmát? Nos de nem baj, legalább nem lesz veled gondom ha esetleg ellenkeznél figyelmeztetésem ellenére. Vezess el a félbarna kenyérhez, most!
Én: És mégis mért tenném?

Szescő a szavaimra elővett egy pisztolyt és felém szegezte, majd a másik kezével elővett egy rendőr jelvényt és felmutatta. A háttérben szirénák hangjai hallatszottak, alighanem a szomszédos utcánál lehettek már.

Szescő: Eleget hallottam és adtam elő a szerepemet. Majd a büntetésed idejének csökkentéséért nyilatkozni fogsz. Minimum az egész életedre börtönbe kerülsz, ha ezt a kihallgatáson sem tennéd meg. Rohadj meg te mocskos bűnöző!

Hirtelen semmit sem tudtam szólni. Nem bírtam megmozdulni, még egy szemrebbenést sem sikerült kihoznom magamból, a testem teljesen lefagyott, úgy gondoltam innen nincs visszaút, egy rossz mozdulat és rám lő. Ennyi lenne a pályafutásom? 2 éve hogy elkezdtem, még 13 évesen. 2 év, ennyi volt? A legprofibb szervkereskedőként bevégzem 2 év alatt? Ez nem lehet igaz, ez lehetetlen... Nem tévedhettem... Mindent úgy csináltam ahogy a legprofibbak tennék. Ráadásul ezt a Szescőt is én választottam ki... Nem tűnt gyanúsnak a róla felállított profil, egy profi szervkereskedőre utalt. Mégis elkaptak? Egész életemet a börtönben fogom leülni, már 15 éves koromtól kezdve? Ha a félbarna kenyérről beszélek, akkor lehet hogy megrövidítem a börtönben töltött időmet pár évvel, de a barátnőim és a családom is veszélybe kerülnek, ugyanis fennállhat az a gyanú hogy mindvégig tudtak arról, hogy én mit teszek, legalábbis a szüleim, elvégre a saját kislányuk vagyok.

Amíg képzelegtem sorsomról, hogy mi várhat rám a jövőben, egy eddig ismeretlen alak közeledett, fekete kimonóba öltözve. Szescő nem vette észre, még akkor se mikor már egyenesen felé ment. Így utólag kiderült hogy azért, mert egy lélek volt, legalábbis ahhoz hasonló: Egy shinigami. A shinigamik a lelkek őrzői, védelmezői, az egyensúly megteremtői, és akik halál esetén átsegítik a lelket a túlvilágra ha valamely okból nem jutna el oda. Így már érthető hogy mért csak én láttam őt. A shinigami odaérve csak épphogy megérintette az ujjával Szescőt, annak lelke szó szerint kiesett a testből. A test a földre hullott a sokáig tartott pisztollyal együtt. Az ekkor elhangzott beszélgetésükből már megtudtam a nevét is, a shinigaminak.

Infear: Sajnálom hogy megzavarom a beszélgetést, Szescő, de ez a kölyök értékes példány, nem hagyhatom hogy csak úgy elzárd a világ elől, a shinigamik elől. Tudom jól, hogy hibázott mikor nem akarta eléd tárni a félbarna kenyeret, de nyilván nem tudhatja, milyen veszélyes az, amit megvásárolt. Nézd el neki, jelenleg még csak egyszerű emberi tudással rendelkezik.
Szescő: De hát szervkereskedő! Nem hagyhatom csak úgy annyiban...
Infear: Te is tudod, a törvény kötelez, főleg a shinigamik által rátok, vagyis a rendőrségre kiszabott törvények. Csak akkor tartóztathatod le ha semmiképp sem sikerül megtalálnod a keresett kenyeret. Attól még hogy tagad, az a te hibád. Vannak jobb módszerek arra hogy megtaláld a kenyeret, ehelyett te egyből rátértél a lényegre, hogy a kenyeret akarod. A karrierednek ezennel vége, intézkedni fogok az ügyedben, hogy kirúgjanak.
Szescő: Ezt nem teheted Infear! Tudom, túl gyors voltam, de akkor is! Ez csak egy bűnöző!
Infear: Mint a lelkek védelmezője, mivel a rendőrséggel kötött szerződésben ti is azokká váltatok, nem tehetsz ilyet. Csak a legvégső esetben fenyegetőzhetsz azzal, hogy megölöd. Szerződést szegtél, így nem vagy tagja sem a rendőrségnek, sem a szerződésnek.

Láttam Szescő tekintetén hogy úgy vélte, mindenét elveszített. A több év alatt kiépített magas rangját, a barátait, a munkáját, ismertségét, becsületét, tiszteletét mindezt egy szerződés miatt. Nem akart hinni a szemének. Még szólni akart egy utolsó mondatot, de a shinigami komoly, dühös és egyben csalódott nézése már nem engedte ezt meg.  A rendőrautók már egyenesen felénk tartottak. A shinigami hozzám szólt:

Infear: Szóval... Ha már így alakult, nem mutatnád meg végül a félbarna kenyér helyét?
Én: Nem értem, mért annyira fontos ez a félbarna kenyér? Enni akartok, csak nincs pénzetek rá? Adok pénzt, csak könyörgöm, ne tőlem lopjátok a kenyeret!
Infear: Később elmagyarázom ha akarod, de lényegében a kenyérevés miatt látsz engem. Aki sok kenyeret eszik, az előbb utóbb elegendő lélekenergiával fog rendelkezni ahhoz hogy lássa a lelkeket. De ehhez nagyon sok kenyér kell, ugyanis csak egy töredéke marad meg a testedben a kenyér lélekenergiájának, a többi átalakul szokványos energiává, felhasználódik az életfolyamataidhoz.
Én: Lélekenergia?
Infear: Avagy Reiryoku, egy erő mely a lelki érzékenységedhez és az akaraterődhöz igazodik, ezt alkalmazzák a szellemi lények így például a shinigamik is hogy képességeket használjanak.
Én: Képességeket?
Infear: Mára elég ennyi, ugyanis a kenyerek magas szintű szellemi lények, azok közül is a kenyerek fajtájába tartoznak, akik nem ismernek kegyelmet. Megragadják az alkalmat és megölik a megvásárlójukat alvás, vagy éppen otthoni egyedüllét közben, de előfordulhat számtalan más eset is. Naponta több ezer olyan gyilkosság történik mely a kenyerek számlájára írható. Ezek a lények képesek élettelenből élővé alakulni és vissza, miután élővé váltak láthatatlanok az elegendő lélekenergiával nem rendelkezők számára, így könnyedén meggyilkolhatnak embereket. A félbarna kenyerek a legerősebbek a kenyerek közül. A kenyerek általában 1-es vagy 2-es szintűek az Emberek Világában, de vannak ennél erősebb szintűek is akik 3-as vagy 4-es szintűek. Ezek sorozatgyilkosok és miután belekezdenek a gyilkolásba nem változnak vissza élettelené hanem továbbfolytatják azt. Sietnünk kell, nehogy megtegye ugyanezt az, amit te vettél, ugyanis az egy 3-as szintű kenyér.
Én: És mi okuk van erre az egészre?
Infear: Ez elég egyszerű. Régen csak egyfajta kenyér volt, a kenyér. Ez élettelen táplálék volt, mígnem az emberek kísérletezései miatt hogy létrehozzanak egy táplálóbb, finomabb kenyeret, megszületett a három főfajtája: A fehér, a barna és a félbarna kenyér, amik később további fajtákra oszlottak el, de erről majd később. Ezek a kenyerek már élővé tudtak változni és vissza is, bár nem nagyon használták, örültek hogy az emberiség hasznára tudnak lenni. Ámde az emberek rasszizmust gyakoroltak rájuk, például a fehér kenyeret előnyben részesítették a félbarnával vagy a barnával szemben, és ezt a kenyerek nem igazán tűrték el egy ideig, majd végül teljesen ellene lettek, elkezdtek gyilkolászni, azóta is megteszik.
Én: Szóval a rasszizmus tehet mindenről... Én mindvégig tudtam! Nem tárgyalhatnánk valahogy a kenyerekkel? Vagy az emberekkel?
Infear: Az embereket nem kényszeríthetjük hogy hagyják abba a rasszizmust, a kenyérsztorit meg nem hinnék el, ha pedig bizonyítanánk nekik hogy valóban élnek a kenyerek és meg akarják ölni őket, akkor zavargás törne ki az emberek között ugyanis felvetődne a kérdés, hogy az állam kísérletezései miatt több ilyen lény is elszabadulhatott amiről hallgattak egész idáig, mert túl veszélyesek. Na meg a veszélye annak hogy a kenyerük megölheti őket... A kenyért ki akarnák irtani a közéletből, ami pedig a legalapvetőbb táplálék. A kenyerek az évek során teljesen megutálták a rasszizmust, már próbáltunk velük tárgyalni, eredménytelenül. Embereinket lemészárolták, válaszul. A kenyerek az emberiséget a rasszizmus alkotóiként azonosítják, mivel tőlük származik eleve a rasszizmus, és még ha értelmesen próbálunk velük kommunikálni akkor sem érthetünk szót velük, nem hallgatnak ránk a múlt miatt. A múlt miatt, mely alatt számtalanszor megtapasztalták a rasszizmus ártó hatását.
Én: Többé nem fogják. Ezennel esküt teszek. Amíg élek harcolni fogok, harcolni azért hogy felszabadítsam az összes kenyeret, hogy újra rasszizmusmentes életet élhessenek, hogy újra egyenlőként kezeljék őket, hogy újra arra használhassák őket amire eredetileg is, hogy megmentsek sok ezer emberi életet a kenyerek lázadó tevékenysége elől, és hogy megmentsek sok ezer kenyér életet az emberek rasszista tevékenysége elől. Legvégső célomként azt tűzöm ki magam elé, hogy újra élettelenek lehessenek, ne kelljen többé az élet fájdalmas mivoltát megtapasztalniuk.
Infear: Meg akarod menteni a kenyereket? De hiszen ők az ellenségeink, kislány... (Erre infear jókedvűen nevetett, mint aki nem vette komolyan, sem figyelembe egyetlen szavamat sem)
Én: Ha így gondolkodsz azok is maradnak. És pont emiatt is lettek azok. Fő a pozitív gondolkodás, van még esély arra hogy újra az emberek hű szövetségesei legyenek gazdag energiaforrásként. De ehhez tenni is kell, és ezt meg is teszem, még akkor is, ha senki nem látja a reményt maga előtt, a reményt arra hogy egy nap újra olyanok lesznek a kenyerek mint egykor, a reményt arra hogy újra nyugodt életük lehet mind a kenyereknek mind az embereknek, ha senki nem lesz szövetségesem a harcomban.

Erre Infear megfordult és ahogy emlékszem pont arrafelé ment amerre én lakom, a következő elhangzott beszédében pedig már kiderült hogy ezt honnan tudta. Már kiáltani akartam neki, hogy mért hagyja csak így ennyiben, mert így sohasem lehet vége a folyamatos harcoknak, de ő visszanézett és megelőzött:

Infear: Felnőttél. Nem csalódtam benned... Az egész városban, sőt, talán az egész országban neked van a legnagyobb lélekenergiád. Ezt én is észleltem, így már évek óta foglalkozom veled, megfigyellek. Igazából megértem teljesen a hozzáállásod a kenyér kérdéshez, csak teszteltelek valóban így gondolod-e, megtudod-e indokolni ezt. Viszont most sietnünk kell, lassan este van és a kenyerek igen aktívak estefelé.

Az utolsó mondat után elindultunk, még elgondolkodtam azon amit mondott, de különösképp nem tudtam zavartalanul, mert a barátnőim sorsa jelenleg fontosabb volt. Azok alapján amit megtudtam, nagy veszélyben lehetett az életük, szóval eléggé sietnünk kellett. Infear ekkor megfogta a kezem, azt hittem hogy csak biztatni akar hogy ne aggódjak ennyire, de valószínűleg csak azért hogy előbb odaérjünk, ugyanis abban a pillanatban felugrott a magasba velem együtt. Hirtelen Paks felett voltunk, láttam a rendőrautókat (melyek azért nem értek el hozzánk mert valószínűleg miután meglátták Infeart gondolták hogy inkább nem avatkoznak bele, majd Infear rendezi az ügyet) amik miután a levegőben voltunk elindultak Szescő teste felé, és láttam a házamat, amihez (miután Infear is észrevette) elképesztő sebességre kapcsolván eljutottunk. Akkor még nem egészen értettem a dolgokat azzal kapcsolatban, hogy tudott olyan magasra ugrani, és azt a sebességet sem voltam képes felfogni, de már akkor is sejtettem hogy valamiféle shinigami képességek lehetnek ezek.

Mikor ott voltunk a ház előtt az ajtóhoz akartam futni, de Infear elém állt.

Infear: Ez a hely veszélyes. Az érzéseid nem befolyásolhatják a küldetésedet semmiképpen sem. Tudom hogy a barátaidról van szó, de akkor sem harcolhatsz egyedül a kenyér ellen, te még nem tudod elképzelni hogy ezek a lények milyen erősek lehetnek egy egyszerű emberrel szemben.

Ezután előrement, majd kinyitotta az ajtót, és jelet adott arra hogy kövessem őt. Miután odaértem, megérintett és hirtelen - csakúgy mint Szescő - kiestem a testemből. Felsegített, majd a kezembe adott egy kardot, és így szólt:

Infear: Ez a kard egy lélekölő kard. Segítségével védekezhetsz, vagy támadhatsz. Át kell vizsgálnunk a házat. Ha megtalálod a kenyeret és rád támadna védekezz a karddal, próbáld meg őt távol tartani magadtól és kiálts nekem. Vagyis a feladatot az, hogy átvizsgáld a házat, és értesíts róla ha találnál valamit.

Bólintottam, majd felkapcsoltuk a lámpákat és elkezdtünk vizsgálódni. Amint ezt csináltam, egyre inkább kezdett megerősödni a félelmem, hogy talán itt hever a holttestük valahol és azért van ilyen különös csend... Vagy talán haza se jöttek? - Próbáltam nyugtatni magamat. Az alsó szinttel végeztünk, jöhetett a felső szint. Odaérve a lépcsőhöz találkoztam Infearral.

Infear: Nos, találtál valamit?
Én: Semmi... Te?
Infear: Szintén. Folytassuk fentebb.

Miután felmentünk, én a szobám felé mentem, már be akartam lépni mikor az ajtón megpillantottam egy papírt. Az állt rajta hogy ma este meglátogatják Yume Gabimotot, az egyik régi ismerősünket. Nagy kő esett le a szívemről, mindvégig azt gondoltam hogy már halottak. Mellesleg azért is mentek részben, mert segítséget akart kérni Gabimototól a Dead Master jelmezem beszerzésében hogy még az ehavi conra meglegyen. A levelet szépen magamhoz vettem.
Nos, ezután ezt az emeletet is átvizsgáltuk, de nem találtunk semmit. Lementem az alsóbb szintre és már ott várt Infear.

Infear: Semmit sem találtam... Furcsa.
Én: Én viszont igen, egy levelet.

Ekkor felmutattam neki a talált levelet, és elolvasta.

Infear: Szóval biztonságban vannak. Viszont... Gothaoka elvihette magával a kenyeret.
Én: Mért tenne ilyet?
Infear: Amint tudod, megfigyeltelek. Igazából volt kenyér mikor elküldött téged érte, csak átvert hogy megehesse. Számtalanszor csinált már ilyet, igazából a gyakran alkalmazott trollkodási módszereinek egyike. Valószínűleg elvitte magával a kenyeret, hogy amire hazaérsz ne ehess semmit se és mehess megint kenyérért. Útközben sok az ember, nem igazán válhatott élővé a félbarna kenyér, de Gabimoto lakhelyéhez érve már annál inkább. Sietnünk kell, talán még nem késő. Hol lakik ez a Gabimoto?

Infear szavaira megint elkezdett gyorsan ütni a szívem, félelemmel lett tele.

Én: Itt, Paks városában, pár utcával arrébb! Sietnünk kell, nem pazarolhatunk el több időt!

Erre kirohantam a házból, Infear lekapcsolta a lámpákat majd egészen nyugodtan sétált ki onnan. Majd' meghaltam az idegességtől, vesztegeti az időnket? Talán neki nem fontosak? A lelkek védelmezőjének mondja magát... Miközben ezen gondolkodtam mellém állt, a vállamra tette a kezét, és így szólt:

Infear: Ne feledd. Ne az érzelmeid vezéreljék cselekedeteid. Ezt muszáj lesz megtanulnod különben hamar veszíthetsz.

Igaza volt. Még ha a barátaim élete is függ tőlem, nyugodtnak kell maradnom.

Én: Rendben... Menjünk és intézzük el. Mutatom az utat.
Infear: Végre megértetted. Jelenleg a nagy lélekenergiád miatt tudnál nagyot ugrani, nagy sebességgel mozogni. Próbáld ki, nyugodtan.

Hamar megértettem hogy szellemi lényként test nélkül és ennyi lélekenergiával akár egy shinigami szintjén is lehetek. Felugrottam, Infear követett, majd a levegőben szétnéztem.

Én: Tudok repülni?
Infear: Persze, egy sima ugrással nem maradnál fent olyan sok ideig a levegőben.
Én: Ez egyszerűen... Egyszerűen... Hihetetlen!

Nem tudtam megszólalni abban a percben, az utolsó szavam után. Repülök! Hirtelen bárhová el tudtam volna repülni szívesen, de a nagy meglepődöttség, izgalom közben eszembe jutott az eredeti célom, amiről nem szabadna megfeledkezni. El kell jutnom Gabimotoékhoz.

Rámutattam Gabimotoék házára aminél az ablakokon fény szűrődött ki, egy pillanat alatt odaértünk, a ház előtt pedig már látni lehetett a bent lévő emberek mozgó árnyképét.
Innentől egészen biztos voltam benne hogy élnek. Infear kinyitotta az ajtót, én a háta mögött leselkedtem, szörnyű látvány tárult elém abban a pillanatban... Flogeki, Chiai és Gabimoto megkötözve ültek a széken, az egész testüket vér borította. Még éltek, mozgásukat pedig azért láthattuk mert mindvégig próbáltak kiszabadulni.

Infear: Szerencsére nem olyan erősen támadt rájuk...

Mondta Infear, majd azonnal az eloldozásukba kezdett.

Én: Pedig eléggé veszélyes állapotban vannak ahhoz képest...
Infear: Igen, mint mondtam egy egyszerű emberre a félbarna kenyér támadása akár halálos is lehet, ha nem teljes erőből támad akkor még túlélheti... Viszont most menj vissza a testedért, jelenleg láthatatlanok vagyunk mindketten, és a mentőket is muszáj lesz hívnunk. Mellesleg elrabolta Gothaokát, ezt írja ez a levél is amit az asztalon hagyott a kenyér...

Én: Gothaokát... Elvitte... Elvitte Gothaokát?

Teljesen elkeseredtem... Most már valóban veszélyben van a barátaim élete... Ezt nem hagyhatom büntetlenül!
Ezután csak bólintottam egyet, majd meg is indultam vissza a házunk felé. Amint odaértem, arra lettem figyelmes hogy nagy világosság van az egész házban, mikor korábban lekapcsoltuk a világítást. Nagyon nem tetszett ez nekem, de jellemzően az érzelmeimet követtem és nem szóltam Infearnak. Ez volt a legnagyobb hiba. Sejtettem hogy ott lesz bent a kenyér, de meg akartam menteni Gothaokát mindenáron... Bementem, nem volt semmi különös, mintha csak pár másodperce hagytam volna ott a házat. Az alsóbb szintet átvizsgáltam, de semmit nem találtam. Épp fel akartam menni mikor a lenti ajtó becsapódott. Magától ilyet nem csinálhat, és hát éppen szélcsend van, szóval az időjárásnak sincs köze hozzá. Visszamentem, de az ajtó nem nyílt. Bezáródott. Pontosabban... Bezárták!
Meg kellett őriznem a nyugodtságom... Még mindig nálam volt a lélekölő kard amit Gothaoka adott. Újra felmentem, és Gothaoka szobájához mentem... Kinyitottam az ajtót, és ott feküdt az ablak előtt Gothaoka, szintén vérben ázva mint a megtalált barátaim. Berohantam a szobába és letettem a kardot mellé, majd megnéztem hogy él-e még, mivel úgy tűnt halott. Élt, nagy szerencsémre... Kinyitotta a szemét és próbált valamit mondani, amiből elsőre nem sokat értettem...

Gothaoka: M..g..t..d..

Ekkor a kezét fel akarta emelni, de én azonnal rászóltam.

Én: Gothaoka, ne mozogj! Most már itt vagyok, nem kell félned!

Gothaoka: Mö...gö.....Mögötted!... Mögötted van!

Most már tiszta hangon mondva, megerőltetve magát azért hogy észrevegyem, kimondta hogy mögöttem van a kenyér... Rémisztő és keserves arccal tekintett a rám közeledő veszély felé, én pedig nagy bátorságot összegyűjtve felálltam, majd megfordultam.
Elém tárult hát a látvány, annak a szörnyetegnek a látványa, amely a barátaim vérét ontotta, csak azért, hogy önként jöjjek el hozzá. Egy kb. 2 méteres emberszerű (lábakkal és kezekkel is rendelkezett, még ujjakkal is) félbarna kenyér volt eme szörnyeteg. Ez laza mozdulattal felvettem a lerakott lélekölő kardot majd nagy sebességgel nekirontottam ennek a szörnyetegnek, aki mikor a közelébe értem egyszerűen megfogta a kardomat és kirántotta a kezemből, majd arrébb dobta. Menekülni akartam az ablak felé, de már túl késő volt: Egy pillanat alatt lefogott és mozdulatlanná tett.

3-as szintű félbarna kenyér: Végre találkozunk, vásárlóm! (gonoszan elneveti magát)
Én: Te nyomorult! Hogy tehetted ezt a barátaimmal?! Ezért megöllek!
3-as szintű félbarna kenyér: Te? Engem? Te csak egy kislány vagy... (most még jobban elneveti magát)
Én: Tudod... Én teljes mértékben megértem a szenvedéseiteket, fájdalmaitokat, nektek kenyereknek... Tudom, hogy azért vagytok ilyen emberek által kegyetlennek megnevezett gyilkosok mert számtalanszor rasszizmust kell átélnetek... De szerintem nincs jogotok ezt az emberekkel művelni! Ti, akik számtalanszor áldozatai voltatok az emberek bűneinek, mért teszitek ugyanezt? Ha visszaadjátok nekünk, azzal csak ugyanolyan bűnösök lesztek mint mi! Hát nem értitek?! Inkább tárgyalásokat kellene kezdeni az emberekkel, hogy abbahagyjátok a gyilkolászást, cserébe ők is a rasszizmust!
3-as szintű félbarna kenyér: A férgekkel nem lehet tárgyalni! Ki kell irtani őket! Mi, kenyerek, létrehozunk egy olyan világot amiben csak kenyerek fognak élni, és az ember színét sem lehet majd megtalálni, azt se hogy valaha létezett-e egyáltalán! Férgek vagytok és nincs jogotok élni ezen a bolygón, és ezt a bolygó és annak természete is így gondolja! Mi csak gyorsabban véghez visszük ami amúgy is bekövetkezne, az emberiség pusztulása... Fel kell fognotok hogy nélkületek csak jobb lehet a világ! Olyan szűk látókörű faj vagytok, hogy azt sem veszitek észre hogy mi ezt az egészet már nem is a rasszizmus miatt csináljuk, hanem egyszerűen rájöttünk a Föld bolygó többi élőlényeivel együtt hogy ti mindannyiunk ellenségei vagytok! A shinigaminak pedig üzenem, hogy hamarosan minden ember csatlakozik hozzájuk a Lelkek Világába, köztük te is, pár másodperc múlva, úgyhogy nem lesz több munkájuk... Nos, ég veled, kölyök!

Az utolsó mondat elhangzásával, úgy vettem észre lankad a figyelme, így az egyik kezemet sikerült kiszabadítanom, már éppen meg akartam támadni mikor kinyitotta a száját és elharapta... A fájdalmat amit akkor éreztem talán az egész város, de minimum fél Paks megészlelte, ugyanis elkiáltottam magam. Fájdalmamban még a könnyeim is kicsordultak... A következő pillanatokban már csak homályosan láttam azt ami következett, az ablak felől egy nagy fényesség közeledtét, amit már utólag megtudtam hogy Infear kardja okozott. Az ablakot egy pillanat alatt betörte (hogy gyorsabban bejusson), majd lecsapott a félbarna kenyérre, aki azonnal belehalt ebbe. Pár perc múlva a testemben ébredtem fel az ágyamon, ahol Infear elmesélt mindent, hogy a barátaim kórházba kerültek de nekem szerencsére csak a lelkem sérült meg, ami hamar regenerálódott így nem jutottam erre a sorsra. Elmesélte hogy mi történt miután eszméletemet vesztettem (az utolsó látvány az Infear közeledése volt számomra) és azt is hogy megnyugodhatok, a barátaim túl vannak az életveszélyen, a debreceni con idejére már hazajöhetnek. Mindez után Infear kiment a szobámból, pár perc múlva pedig szembesültem vele hogy csak úgy magamra hagyott, elment... Bár ez nem volt olyan rossz... Reméltem, hogy a továbbiakban folytathatom békés, illegális, szervkereskedő és grafikus életemet, bár a megnyugvás még korai volt. Hamarosan megint találkoznom kellett Infearral, bár ez már egy másik történet.

2013. december 22., vasárnap

Shinigami Kykky

Új sorozat veszi kezdetét, ez pedig a Shinigami Kykky, melynek tartalma egy Hamano Himitsu nevű 15 éves lány erős Shinigamivá válásáról fog szólni.
Első része ennek a
Kenyér kérdés:


Shinigami Kykky

Előtörténet:

Adva van egy random 15 éves, átlagosnak azért mégsem mondható lány, Hamano Himitsu becenevén csak Kykky, aki nem csak vállig érő, dús, göndör barna hajával kelt feltűnést Paks magyar városka utcáin. Például halálra veri a huligánokat, mikor azok feldöntenek egy halott medve emlékére kitett virágot. Ezt eddig más is megtehetné. Csakhogy ő utána szépen fel is boncolja a hullákat az élvezet kedvéért majd eladja a szerveiket nem kevés pénzért. Himitsu ezenkívül még látja a szellemeket.

Még kislány volt, mikor a saját medvéje meghalt, ugyanis szokás nála hogy medvét tart háziállatként, nagyjából ezzel egyidőben kezdte látni a szellemeket (akiknek lánc lóg a mellkasa közepéből). Három barátnőjével (Hina Flogeki, Nami Gothaoka, Kaede Chiai) lakik együtt, az egész társaság nyitott a >szellemi< dolgokra. Egyébként normális lány, suliba jár, barátai is vannak, rajztehetsége is igen kiemelkedő.

A nem mindenki számára látható létsíkon azonban a szellemeknél veszélyesebb, gonosz szörnyek, kenyerek is vannak, akik a szellemeket és az embereket elfogyasztják Ezek képesek élőből élettelenné, élettelenből élővé válni, így az emberiség nem sejt semmit a kenyérről, mely csak arra vár hogy legyilkolhassa vásárlóját. Őket is látja Himitsu.
És nem csak őket, hanem azokat is, akik a szellemeket védik a kenyerek támadásaitól és átsegítik őket a Soul Societybe (Lélek Közösség, Lelkek Világa). Ezek az alakok a Shinigamik (azaz Halálistenek).